Szerepl�k: Ceila (saj�t karakter), N�gyes

�letemben egyszer j�rtam a B�trak k�zpontj�ban, amikor a b�ty�mat l�togattam meg. Most is miatta j�v�k, de � m�r nem �l. Ezt pedig nem hagyhatom k�vetkezm�nyek n�lk�l. Eric tal�n nem volt t�l j� ember, �s nem szeretett engem – de ember volt, �s ez m�r el�g ahhoz, hogy ne �rdemeljen ilyen rideg, kegyetlen hal�lt.
Idegesen lesim�tottam sz�rke ruh�mat, mik�zben hat�rozottan �tv�gtam a K�ton, ahol a B�trak csak �gy ny�zs�gtek. Pedig nem sokkal ezel�tt �gy t�nt, a csoportoknak befellegzett. De �gy l�tszik, ez az �szt�n m�r bel�nk k�dol�dott, �s nem tudunk m�s rendszerben �lni. De hogyan is tudn�nk, amikor azt sem tudjuk, hogyan lehetne m�sk�pp?
Annak idej�n �n is szerettem volna B�tor lenni. Mindig is hozz�juk akartam csatlakozni, de tal�n csak az�rt, hogy Ericnek bizony�tsak. Hogy k�zel ker�ljek hozz�. A k�zt�nk l�v� t�vols�g ugyanis az �vek alatt egyre ink�bb csak n�tt.
Mindketten M�veltnek sz�lett�nk, de nem sok�ig voltunk egy csal�d. A sz�leink ugyanis elv�ltak. �n any�val maradtam, aki k�rv�nyezte, hogy engedj�k meg, hadd menjen vissza az �nfel�ldoz� sz�leihez. Valahogy siker�lt el�rnie, de mai napig sem tudom, hogyan. Nyilv�n engem haszn�lt �r�gynek, hiszen egy gyereket senki sem k�nyszer�tene Csoportn�lk�linek. �gy h�t nyolc �ves koromt�l kezdve �nfel�ldoz�k�nt nevelkedtem, de egy�ltal�n nem �reztem ott j�l magam. Sok�ig nem is besz�lgettem senkivel, egyszer�en nem akartam bar�tokat szerezni. Hi�nyzott a b�ty�m, �s megfogadtam, mihelyst bet�lt�m a tizenhatot, visszamegyek hozz� a M�veltekhez.
De azt�n megismertem �t. Tobias-nak h�vt�k. Bar�tok lett�nk, ez pedig mindent megv�ltoztatott.

K�t �vvel volt id�sebb t�lem, �s a szomsz�dunkban laktak. Eml�kszem, az iskol�ban l�ttam p�rszor, de �n sok�ig csak Eric-kel foglalkoztam. Minden alkalmat megragadtam arra, hogy a besz�ljek a b�ty�mmal, de � l�tni sem akart engem. Folyton a fejemhez v�gta, hogy cserben hagytuk �t, �s m�r nem tekint a testv�r�nek. Ez nagyon f�jt, �s nem is tudtam sok�ig pal�stolni a f�jdalmamat. Egyik nap, tan�t�s ut�n az iskola m�g�tt l�v� r�gi biciklit�rol�n�l elkapott a s�r�s. Azt hittem, sosem fogom tudni abbahagyni. Mindig is szerettem Eric-et. Mindig is b�szke voltam r�, hogy van egy b�ty�m. Azt hittem, � is szeret. Akkor m�gis, mi�rt olyan elutas�t� velem? Mi�rt engem hib�ztat a sz�leink hib�ja miatt?
Ahogy ott s�rtam, l�pteket hallottam, majd egy fi� jelent meg az �tj�r�n�l. Mikor megl�tott, megtorpant, �n pedig kapkodva let�r�ltem a k�nnyeimet a ruh�m ujj�val. Azt k�v�ntam, b�r elmenne innen, de � odaj�tt hozz�m. Magasabb volt t�lem, barna haj�, barna szem�, �s hozz�m hasonl�an sz�rke ruh�t viselt. Teh�t �nfel�ldoz�.
- Seg�thetek valamit? –k�rdezte. Megr�ztam a fejem, �s �sszefontam magam el�tt a karjaimat, mintha f�zn�k.
- Nem, k�sz�n�m. Csak… valami a szemembe ment.
Nem akartam, hogy sajn�ljanak. Tulajdonk�ppen nagyon ideges�tett az �nfel�ldoz�k t�lzott „�nfel�ldoz�sa”, meg az, hogy �lland�an m�sokat helyeznek saj�t maguk el�be. Nem hiszem, hogy b�rki k�pes ilyen szint� �nzetlens�gre. Mindenkiben van �nzetlens�g. Legal�bb egy kicsi.
- Ha gondolod, hazak�s�rlek –aj�nlkozott, majd halv�nyan elmosolyodott. –�gy l�tom, egy ir�nyba megy�nk.
Csak b�lintottam, �s kelletlen�l k�vettem �t. Odakint, az �t t�loldal�n, a h�zak m�g�tt ekkor robogott el a vonat, �les hangja bet�lt�tte a leveg�t. Automatikusan n�ztem oda, pedig tudtam, mit fogok l�tni: fel-le ugr�l� fekete ruh�s B�trakat.
- Milyen felel�tlenek –morogtam.
- Tess�k? Ja, �k? –k�rdezte a fi�, a vonat ir�ny�ba fordulva.
- Szerinted nem? –n�ztem r�, mire csak v�llat vont.
- Mindenkinek vannak furcsa szok�sai. �k meg biztosan benn�nket tartanak l�k�ttnek.
R�vid nevet�st hallattam. –H�t, �n se gondoltam volna, hogy egy �nfel�ldoz�nak m�g humora is lehet.
- Hogyhogy? –vonta �ssze a szem�ld�k�t. –Te is �nfel�ldoz� vagy.
- Ez el�g… bonyolult –mondtam, �s zavartan piszk�lgatni kezdtem a v�llamra oml�, befont copfomat. –Csak nyolc �ves koromt�l vagyok �nfel�ldoz�, miut�n a sz�leim elv�ltak, �s any�val visszaj�tt�nk az � eredeti csoportj�hoz.
- �! Sz�val te vagy az… m�r hallottam r�lad. Marcus a tan�csnak a tagja. Az ap�m –tette hozz�, majd meg�llt, �s szembe fordult velem. –Tobias Eaton vagyok.
- �n pedig Celia Parker –ny�jtottam neki kezet, de �gy t�nt, nem tudja, mit kezdjen ezzel a gesztussal. Gyorsan �szbe kaptam, �s a ruh�m m�g� rejtettem a kezemet. –Bocs, mindig elfelejtem, hogy ti nem bizalmaskodtok.
- A szok�s hatalma –mosolygott, mik�zben tov�bb indultunk. –Sz�val, eredetileg melyik csoporthoz tartozol?
- A M�veltekhez –v�laszoltam. –�s mihelyst elj�n a v�laszt�si �nneps�g, vissza is megyek hozz�juk. Ne s�rt�dj meg, de valami�rt nem �rzem j�l magam itt, n�latok.
- Biztos�thatlak, hogy ezzel nem vagy egyed�l –mondta, amivel felkeltette a k�v�ncsis�gomat, de akkor m�g ott nem k�rdez�sk�dtem. Ezut�n azonban Tobias �s �n egyre k�zelebb ker�lt�nk egym�shoz. El�sz�r csak egy�tt tett�k meg a suli �s az otthonunk k�z�tti t�vot, azt�n egy�tt is tanultunk. K�s�bb azt�n egyre t�bbet besz�lgett�nk, egyre bizalmasabb dolgokr�l is. �gy elmes�lhettem neki, hogy mennyire hi�nyzik a b�ty�m, hogy mennyire megviselt a sz�leim v�l�sa, �s �gy t�nt, � meg�rt. Mellette voltam, amikor meghalt az anyuk�ja, t�mogattam �t. Amit azonban sosem mondott nekem, �s amivel �n sem tudtam mit kezdeni, az az apuk�ja viselked�se volt.
Teljesen v�letlen�l j�ttem r�, hogy Tobias-t rendszeresen b�ntalmazz�k otthon. Ekkor � m�r tizen�t �ves volt, majdhogynem tizenhat, �n pedig tizenh�rom. Hogy hogyan tudta �vekig titkolni m�g el�lem is ezt a borzalmat, azt mai napig nem �rtem.
Egy es�s szombat d�lut�n volt, amikor eszembe jutott, hogy Tobias-n�l hagytam az egyik k�nyvemet. �tkopogtam h�t hozz�juk, de miut�n senki nem sz�lt ki, �gy gondoltam, benyitok. Gond n�lk�l bejutottam a lak�sba, de odabent olyan csend honolt, mintha nem lenne ott senki. Ezt furcs�lltam, hiszen nem vallott r�juk, hogy t�rva nyitva hagyj�k a lak�st.
- Hell�! –ki�ltottam be. –Van itthon valaki?
V�lasz nem �rkezett, csak valami furcsa ny�sz�rg�s sz�r�d�tt ki Tobias szob�j�b�l. El�sz�r megijedtem, de azt�n �sszeszedtem magam, �s odamentem. A helyis�g ajtaja f�lig nyitva volt. �vatosan belestem rajta, a l�tv�nyt�l pedig majdnem rosszul lettem.
- Tobias! –ki�ltottam, azzal odasiettem hozz�, �s let�rdeltem mell�, k�t kezembe v�ve az arc�t, melyen egy m�ly v�g�s h�z�dott meg. A seb m�g friss volt, v�r folyt ki bel�le, v�gig a nyak�n, beszennyezve sz�rke ingj�t.
- Celia… menj el –k�rte halkan. Megijesztett, mert nagyon nehezen vette a leveg�t, szemei pedig v�r�sek voltak, mintha s�rt volna. Sosem l�ttam m�g ilyen �llapotban.
- Nem megyek –jelentettem ki, azzal let�ptem egy cs�kot a ruh�m alj�b�l, �s a sebre szor�tottam. –Mi t�rt�nt veled? Bet�r�k? Elvittek valamit?
- Ne k�rdez�sk�dj –mondta, kicsit hat�rozottabban, �s megfogta a kezem, mellyel a ruh�t szor�tottam az arc�hoz. –Hidd el, jobb lesz, ha elm�sz.
- De nem hagyhatlak itt ilyen �llapotban! –m�ltatlankodtam. –Orvosra van sz�ks�ged…
- Egyed�ll�tre van sz�ks�gem! –v�gott k�zbe kiss� inger�lten, ami megh�kkentett. Tekintete csordultig volt f�jdalommal, olyannal, amivel egyszer�en nem tudtam mit kezdeni. �gyhogy megtettem, amire k�rt, �s mag�ra hagytam �t. De egy perc nyugtom sem volt ut�na. Nagyon agg�dtam �rte, ugyanakkor m�gsem akartam t�lz�sban k�rdez�sk�dni t�le.
V�g�l azt�n �sszeraktam a dolgokat. Tobias sokszor s�nt�tott, �s m�ltkor, amikor v�letlen�l valaki megl�kte a h�t�t, f�jdalmasan felszisszent, m�g a szemei is k�nnybe l�badtak. P�rszor bet�rt orral j�tt iskol�ba, m�ltkor pedig hi�nyzott az egyik foga. A szemei szinte �lland�an karik�sak voltak… vagy a m�ltkor egy monokli volt a jobb szeme alatt?
Sosem h�vott be magukhoz. S�t, � maga is igen keveset van otthon. B�r az �nfel�ldoz� sz�l�k ezt komolyan veszik, �gy h�t Tobias csak annyit tehet, hogy maxim�lisan kihaszn�lja a lehet�s�geit.
Az apuk�j�t rendszeresen a keresztnev�n emlegeti. Tal�n sosem h�vta m�g ap�nak…
Aznap m�r nem keresett, �gyhogy csak az iskol�ban tal�lkoztunk legk�zelebb. Az arc�n m�g mindig l�tszott a s�r�l�s, de m�r halv�nyabban. Barna tekintete azonban ugyanolyan f�jdalmas volt, mint szombaton. Megszakadt �rte a sz�vem.
- Hogy vagy? –k�rdeztem halkan, mikor tal�lkoztunk a folyos�n.
- J�l –felelte, �s megpr�b�lt mosolyogni, de nem siker�lt. Csak most vettem �szre, milyen merev. Vajon mindig ilyen volt? �s eddig mi�rt nem t�nt fel? –K�sz�n�m, hogy nem k�rdez�sk�dt�l, �s…
- Marcus volt, igaz? –v�gtam k�zbe. Tobias elhallgatott, �s fesz�lten n�zett r�m. Kezei �k�lbe szorultak, �s elfordult t�lem, az ablak fel�.
- D�nt�ttem a v�laszt�ssal kapcsolatban –adott kit�r� v�laszt. Vagy legal�bbis, akkor azt hittem, hogy kit�r�. De most m�r tudom, hogy nem. –De ezt csak neked mondom el, �s sz�m�tok r�, hogy m�s nem tudja meg.
- T�lem biztosan nem –l�ptem k�zelebb hozz�. Tobias nagyot s�hajtott, �s fel�m fordult.
- A v�laszt�si �nneps�gen az �n v�rem a B�trak medenc�j�be fog hullani, Celia.
Kihagyott egy �temet a sz�vem. –Biztos vagy benne?
- M�g nem. De hajlok r�. Itt nem maradhatok.
- De tal�n egy m�sik csoport… Mi�rt pont a B�trak? –k�rdeztem.
- Mert �k olyan… szabadok! �k nem f�lnek semmit�l, t�l�k viszont tartanak az emberek! �s… tal�n oda majd nem j�n ut�nam Marcus.
Egy ideig csak n�m�n n�ztem r�, azt�n el�re lend�ltem, �s magamhoz �leltem �t. Tudtam, hogy nem fog tudni mit kezdeni ezzel a gesztussal. Azt is tudtam, hogy kellemetlen�l �rinti ez a testi �rint�s. De nem �rdekelt. Mert akkor �s ott r�j�ttem, hogy sz�momra � a legfontosabb.
Fontos annyira, hogy elengedjem, ha kell. �s �gy t�nik, nem lesz m�s v�laszt�som.
A v�laszt�si �nneps�gen l�ttam �t utolj�ra, ennek pedig m�r h�rom �ve. Az�ta sok minden v�ltozott, de legf�k�ppen mi ketten. Pedig �n l�tsz�lag ugyanaz az �nfel�ldoz� maradtam. De ha ezzel itt v�gzek, nem megyek vissza a csoportomhoz. �nk�nt sz�m�z�m magam. Mert �nfel�ldoz� nem k�pes arra, amire �n most k�sz�l�k.
Meg�lltam a K�t k�zep�n, tekintetemet a szemk�zti falhoz szegeztem. Ott volt. De nem egyed�l. Egy r�vid, sz�ke haj� l�ny t�rsas�g�ban. Boldognak t�nt. Mert az is volt. �nfeledt �s boldog. Sosem l�ttam m�g ilyennek. Ilyen boldognak. Mert velem is boldog volt. Tudom, mert sokszor nevetett a jelenl�temben. De engem sosem �lelt meg �gy. Sosem cs�kolt meg. Ezt a l�nyt viszont megcs�kolta, gyeng�den, szerelmesen. Egy�tt vannak.
�gy �reztem, mintha k�st d�ftek volna a sz�vembe, mikor mindez tudatosult bennem. El akartam futni, de a l�baim f�ldbe gy�kereztek. Kezeim megremegtek, amikor Tobias a l�ny v�lla f�l�tt r�m n�zett. Egyenesen r�m. Ahogy tal�lkozott a tekintet�nk, a sz�vem hevesebben kezdett dobogni. Tudtam, hogy �n borzalmasan festek, � viszont csak m�g helyesebb lett az �vek m�lt�val. Nem csod�lkozok, hogy bar�tn�je van.
Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt az a pillanat, am�g egym�s szem�be n�zt�nk. Furcsa m�d senki sem vette �szre k�r�l�tt�nk. Ez most csak a mi pillanatunk volt. Csak a mi�nk. Egy aj�nd�k. Legal�bbis, sz�momra.
Tobias tett fel�m egy mozdulatot, �s ugyanabban a pillanatban valaki elki�ltotta mag�t.
- H�, N�gyes!
Tobias a hang ir�ny�ba fordult, a sz�vem pedig kihagyott egy �temet. A pillanat megt�rt. Mikor �jra visszan�zett r�m, sarkon fordultam, �s kirohanta a k�zpontb�l. A s�nek fel� mentem. Szerencs�re pont k�zeledett egy vonat. Tartottam a temp�t, mik�zben a vonat mell�m �rt, �n pedig megragadtam a kapaszkod�t, �s felh�ztam magam a kocsiba. Rosszul �rkeztem, a karom megh�z�dott, a l�bam pedig lehorzsol�dott, de nem �rdekelt. Odavonszoltam magam a kocsi oldal�hoz, h�tamat nekivetettem a falnak, �s pr�b�ltam egyenletesen l�legezni. Nem hiszem el, hogy ott voltam. Nem hiszem el, hogy �jra l�ttam. Nem hiszem el, hogy ott voltam, olyan k�zel hozz�, �s m�gis, olyan t�vol…
- Celia!
Riadtan �sszerezzentem �s kinyitottam a szemem. Tobias �llt velem szemben a kocsi ajtaj�ban. Kiss� zih�lt, de �t k�zel sem f�rasztotta ki annyira a fut�s, mint engem. H�t persze, hiszen m�r megszokta.
- Tobias –mondtam halkan.
- Mit… Mit keresel te itt? –l�pett k�zelebb hozz�m. –T�rt�nt valami?
El akartam mondani neki. Hiszen valaha a legjobb bar�tom volt! M�gis, tudtam, hogy nem tehetem. R�ad�sul… Pont neki kellene legjobban tudnia, mi t�rt�nt.
N�gyes.
- �n csak… Nem tudom –r�ztam a fejem. –�sszezavarodtam –vallottam be v�g�l, �s kezembe temettem az arcomat. Tobias nem felelt, csak odal�pett hozz�m, leguggolt, �s megsimogatta a karomat. Lassan felemeltem a fejem, �s r�n�ztem. Sokat v�ltozott az �vek alatt. K�zvetlenebb lett. B�r m�g mindig olyan fesz�lt volt �s kiss� merev, m�gis �rezhet� benne a lazas�g. A fekete k�l�n�sen is j�l �llt neki, b�r az felt�nt, hogy a haj�t m�g most is az �nfel�ldoz�k elv�r�sai szerint ny�rja. Hi�ba, nem vetk�zhetj�k le azt, aminek sz�lett�nk. Pontosabban, amilyennek neveltek minket.
De �gy t�nt, neki m�gis siker�lt. De ki vagyok �n, hogy �t�lkezzek felette? Pont �n?
- �gy sajn�lom, Celia –mondta halkan. �szint�nek t�nt, b�r nem tudtam, pontosan mit is sajn�l. Azt viszont tudtam, hogy Tobias-nak van lelke. Hi�ba sebezte meg annyiszor Marcus, �s m�g az�ta ki tudja, h�nyan…
- �n is sajn�lom –motyogtam, mire �rtetlenkedve vonta �ssze a szem�ld�k�t.
- Mit sajn�lsz?
L�gz�sem felgyorsult, �s kicsit t�volabb h�z�dtam t�le. –Menj el, Tobias. Hiba volt idej�nn�m.
- De Celia… Megijesztesz…
- Nincs semmi bajom. Csak haza akarok menni.
- Akkor elk�s�rlek –jelentette ki hat�rozottan. –Tal�n sz�ks�ged lehet…
- Egyed�ll�tre van sz�ks�gem! –fakadtam ki, de azt�n legsz�vesebben a sz�m el� kaptam volna a kezem. Egy�ltal�n nem direkt id�ztem az � szavait, de tudtam, hogy neki is esz�be jutott az a bizonyos m�ltbeli jelenet. Akkor � szorult volna t�mogat�sra, most pedig �n. De egyik�nk sem hajland� elfogadni a m�sik seg�ts�g�t. Tal�n mert nem is vagyunk alkalmasak arra, hogy egym�st t�mogassuk. Vagy csak mindketten ugyanolyan makacs term�szet�ek vagyunk, �s nem akarjuk terhelni a m�sikat, mert…
Lehajtottam a fejem, �s pr�b�ltam visszafojtani a k�nnyeimet. Tobias itt volt velem, olyan k�zel hozz�m, hogy �reztem a teste meleg�t. Csak most j�ttem r�, hogy szeretem �t – de sosem lehet az eny�m.
Tobias nem mondott semmit, de magamon �reztem a tekintet�t. Azt�n egyszer csak mag�hoz �lelt engem, pont �gy, mint �n �t annak idej�n, az iskola folyos�j�n. –Vigy�zz magadra, Celia! –suttogta a f�lembe, azt�n elengedett, �s fel�llt. K�ptelen voltam r�n�zni, nem akartam nehez�teni a pillanatot. Amikor azt�n v�g�l felemeltem a fejem, m�r egyed�l voltam a kocsiban.
Nagyot s�hajtottam, �s k�ts�gbeesetten belet�rtam a hajamba. Ord�tani akartam, mert annyira f�jt. De persze nem tettem. Tal�n m�r t�ls�gosan is �nfel�ldoz� lettem.
Vagy m�gsem.
Remeg� ujjaimmal el�vettem sz�rke k�t�nyem zseb�b�l a pisztolyt, amely v�gig ott volt velem. Soha nem volt m�g ilyen a kezemben, �s most megijesztett, mert volt egy pillanat, amikor tal�n k�pes lettem volna haszn�lni, ha biztosra vettem volna, hogy ezzel ism�t elnyerhetem a b�ty�m szeretet�t.
De nem minden �ron.
Leraktam a pisztolyt magam mell� a f�ldre, azt�n el�vettem a zsebemb�l a levelet. Eric level�t.
Celia! Tudom, hogy nem voltam mindig j� b�ty�d, de seg�tened kell. Mire ezt olvasod, addigra �n m�r val�sz�n�leg nem �lek. Tudnod kell, hogy N�gyes tette ezt velem. Neki k�sz�nheted, hogy nincs t�bb� b�ty�d. Ha egy kicsit is szeretsz m�g, ne hagyd ezt b�ntetlen�l! Tedd meg ezt �rtem. Eric.
Olyan sok�ig n�ztem a „N�gyes” nevet, hogy szinte �tforr�sodott a tekintetemb�l a pap�r. Azt�n �sszegy�rtem a levelet, felvettem a fegyvert a f�ldr�l, majd fel�lltam, �s a kocsi ajtaj�hoz s�t�ltam. A vonat m�r majdnem el�rte a ker�t�st, �gy erd�s r�szen haladtunk kereszt�l. Belekapaszkodtam az ajt� sz�l�be, mik�zben f�l k�zzel kibontottam a kontyomat, hogy a menetsz�l belekaphasson hossz�, barna hajamba. �reztem, hogy valami megmagyar�zhatatlan er� j�r �t. A szabads�g ereje.
Len�ztem a kezemben tartott fegyverre �s az �sszegy�rt lev�lre, majd egy hat�rozott mozdulattal kidobtam mindkett�t a vonatb�l.
Ma kezd�dik h�tral�v� �letem els� napja. �s b�r semmim sincs, egyvalamim m�gis van: lelkem. Ezt pedig senki nem veheti el t�lem. A legfontosabbat.

/forr�s: GretaChevelle/